A szikár tények után egy beszámoló az OKM intranetről:
Május 22. péntek
fülledtlevegőjű délutánján kivételesen nagy érdeklődés kísérte a Marczibányi Sportcentrumban a Tárcák Ligája 2009. évi négyes döntőjét. A minisztériumok és más közintézmények VII. kispályás labdarúgó bajnoksága fináléjába bejutott csapatok: az OKM, az ÖM sport, a HM barátai és az FVM kieséses formában döntötték el egymás közt a „TÁRCÁK BAJNOKA” cím sorsát.
Az elődöntőkben az alapszakasz és felsőházi győztes Szalay utcaiak a surranó
pályán bejutó Kossuth tériekkel csatáztak; az önkormányzatiak pedig, a HM obsitosaival meccseltek. Az esélyek, ugyan a legnépesebb és a másokénál, jóval hangosabb szurkolótáborral rendelkező zöld-fehérek végső sikerét vetítették előre,
mégis a dicső bajnoki címért végül az FVM és a HM barátai küzdhettek meg, amíg a másik két társaságnak a dobogó alsó fokáért való harc maradt.
Bár az oktatási-kulturális tárca válogatottjának bajnoki álmai végül is betelje-sületlenek maradtak, szégyenkezésre semmi oka sincs, az összességében remekül teljesítő gárdának, hiszen 19 meccséből, tizennégyszer győzött, s csupán kétszer szenvedett vereséget, sajnos mindkétszer a végső győztes FVM együttesétől.
Akár hiszel a győzelemben, akár nem, igazad lesz!- bizonyosodott be a régi mondás.
OKM – FVM 0-2 (0-1) Összeállítás: Bóka dr.- Lehel, Ruszthi dr. – Pap dr., Matók – Soltész Csere: Vig dr., Győr, Kraszlán, Blázsik, Péter dr., Szűcs, Sipos
A kora-nyári forróságban meglehetősen visszafogottan kezdtek a csapatok, különösen az esélyesebbnek számítók voltak a kelleténél idegesebbek, már-már zavarodottabbak. Sok volt a játékukban a pontatlanság és kevés az alkotó elképzelés, inkább ösztönösen próbálkoztak, mintsem tudatosan és az ellen hamar ráérzett arra, hogy a tartanak tőlük, sőt némi félsz is tapasztalható volt. Nem oldotta, hanem erősítette a görcsösséget a viszonylag gyorsan bekapott gól, melyet egy igen jól eltalált, felsősarkos lövés eredményezett és az sem erősítette, az amúgy sem acélos önbizalmat, hogy alig sikerült helyzetig eljutni, az értékesítés lehetőségéről nem is beszélve.
A játék képe a fordulás után sem változott, a kékek könnyedén verték vissza a zöldek nem túl meggyőző rohamait és biztosan őrizték minimális előnyüket. A szakvezetés különböző variációkkal próbálkozott, de egyik sem kecsegtetett igazán eredménnyel, s inkább a szíve vitte előre a társaságot, mintsem a tudatosság. A mérkőzés a félidő közepe táján dőlt el végleg azzal, hogy a védelem elkövetette a „ki nem kényszerített hibák” egyik legbutábbikát, amellyel kétgólosra nőtt a hátrány.
Az elődöntőt lezáró sípszó szinte megváltásként hatott, mert kívülállóként is érezhető volt, hogy itt ha, az egyik csapat reggelig játszik, akkor sem ér el gólt. Nem a lelkesedés, az akarat hiányzott elsősorban, hanem az öntudatosság és annak az igen erős hite, hogy az ellenfél ezen a délutánon legyőzhető.
A Csalódott csapatok csatáját az erősebb győzni akarás döntötte el.
OKM – ÖM sport 3-2 (0-1, 2-2) Összeállítás: SIPOS, Lehel (1), Ruszthi dr. – Pap dr., MATÓK (1) – VIG DR. Csere: SOLTÉSZ (1), GYŐR, Kraszlán, Blázsik, Péter dr., Szűcs, Bóka dr.
A bronz-meccs első félidején még érezhető volt, hogy a küzdő felek alig pár perce búcsúztak el legszebb álmaiktól és inkább kényszeredetten, mint szívből harcolnak meg a legkevésbé fényes érmekért. Az is igen sajátos volt, hogy korábbi mérkőzéseiken egyikük sem tudott gólt szerezni, s így benne volt a „pakliban” a hosszabbítás, a büntetőpárbaj. A Szalay utcaiak voltak kezdeményezőbbek és meglepetésre motiváltabbak is, mégis – mezőnyfölényük ellenére – a labda először az ő kapujukba került be. A hátrány okozta sokk megfogta a társaságot, s nem lett kedvezőbb a helyzet a térfélcseréig sem.
A rossz tizenötöt azonban remek húsz perc követte: a néhány cserével átépített hatos fogat, újra csapatként kezdett működni; ehhez a lendületet Lehel eredményesvállalkozó kedve szolgáltatta, majd Soltész ügyes megoldása a gátlásokat is felszabadította, mivel Sipos szerencsés mozdulatokkal őrizte kapuját, a győzelem is kézzel fogható közelségbe került.
A történetben azonban volt még csavar: a sportosok gólkirályi címre törő támadója a rendes játékidő letelte előtt nem sokkal betalált, kikényszerítve a hosszabbítást. De ebben már csak egy csapatnak maradt esélye, melyet Matók remek lövésselgólra is váltott. A zöld-fehérek tehát győzelemmel zárták a bajnokságot és szolgálták ki igényesen lelkes szurkolóikat.
A nap meglepetései:
A közvélemény inkább OKM-ÖM sport döntőt várt, mintsem FVM-HM barátai finálét, de ismét bebizonyosodott, hogy a „papír-forma” a fír-kászok találmánya és nem a győzelemért küzdőké. Az FVM bajnoksága még így sem akkora csoda, hiszen a Kossuth-tériek két éve, már egyszer siker-re mutatták be a „hátulsó pár előre fuss” játékukat.
A nap embere:
Vig Roland dr., aki öt hét hittel és speciális öngyógymóddal érte el, hogy törött bokája összeforrjon, végjátékra alkalmassá váljon. Bár góljai hiányoztak, de személye és példája jelentősen erősítette a csapatot, mert akarása, lelkesedése, győz-ni vágyása mindenkire átragadt, s ez külö-nösen a bronzmeccsen volt fontos tényező
