Ez is megvolt, az OKM futóinak első többnapos versenye, és mindjárt egy ultra!!

Igaz, mi öten, és az egyéni futóktól eltérően két nap alatt teljesítettük az ultra távot, de ez még mindig több mint 40 km-t jelentett összesen fejenként...

Izgultunk is, bár a teljesség kedvéért meg kell mondani, hogy többen futottunk  már egyéniben maratont. Node a csapatverseny más, ott a csapatért is kell hajtani..

Az előjelek mindenesetre nem voltak túl bíztatóak, a hét közepétől már esőt, hideget és nagy szelet ígértek az előrejelzések... Igaz, ebből pénteken még semmi se látszott, sőt délután megtapasztalhattuk a poklot is egy kicsit, miközben vidám 3 órát ültünk a légkondimentes autóban Tihanyra igyekezve - köszönhetően az M7-en összeszaladt kamionoknak...

Szerencsére a baráti Spuris lánycsapat felvette a szállás kulcsait, így mi rögtön a belső tónál felállított versenyközpontba mehettünk, hogy néhány sörrel nyugtassuk megfáradt idegeinket és kiszikkadt testünket - no és hogy fölvegyük a rajtcsomagot, benne a csapatnévvel felbélyegzett nike futópólókkal, egy üveg borral és néhány praktikus aprósággal...

Aztán jöhetett a paszta, beszélgetés a másnapról és indultunk is az apátság vendégházában lefoglalt szállásunkra pihenni egy kicsit a nagy nap előtt...

Szombat reggel aztán irány megint a versenyközpont, izgalom a tetőfokon, melegítés, csevegés az ismerősökkel, az ég kémlelése aggódva (beborult), tanakodás a szélirány felől (persze jobbára szembe), gondolkodás a megfelelő futóruházatról (ezegyszer igazuk lett a meteorológusoknak: a hőmérséklet leesett vagy 10 fokot) és aztán a rajt...

Az első szakasz kis híján húsz km, tele emelkedőkkel és erős szembeszéllel. Aki vállalta, Veres Gábor, és egész jó iramban abszolválja is, a csapat a középmezőnyben. 

A második szakasz: Szakonyi Zsófi fut tovább, tartja a helyezést a 10 km-nyi bokatörő földúton és azon túl is, csak az idő egyre hűvösebb...

A harmadik szakasz a leghosszabb, majd 27 km, itt Tóth Zoli nyargal, nem csoda hogy belead mindent, szeretne túllenni rajta mivel szép lassan elered az eső és a tizedik kilométertől már szakad. (Csapat a futóhoz a kocsiból: Vizet kérsz? Zoli, égnek emelt karral: Még ennél is többet?)

Azért csak beér esőmenőnk is és jön Szarka Szilvi huszasa, Keszthely és Balatonmáriafürdő között, baráti kísérettel (köszi Tamás). Jól megy ő is, az eső lassan eláll, a már befutottak meg egyre vidámabbak ahogy sikerül sörrel meg lángossal pótolni az elvesztett folyadékot meg az energiát...

És már el is telt a nap, Bogosi Gergő a pályán a "célegyenesben", Boglárig már csak egy huszas, este 8ra bent is vagyunk, a PM-es srácok ugyan jócskán előttünk érkeztek (persze ez nem volt lovagias a csupafiú csapattól lányainkkal szemben) de mi is jól mentünk, mindenki elégedett, mehetünk vacsizni.

Pizza, sör, fröccs, kinek mi, aztán a szállásra hajtunk, felmérjük a veszteségeket: Zolinak 10forintosnyi vízhólyag a talpán, Gergőnek a térde fáj - a többiek egyelőre megúszták némi fáradtsággal...

Másnap reggel 7kor rajt, Zsófi indul és fut mint a nyúl, vacsora- szállás- és részben (Baranyai Judit révén) klubtársainktól, a spuris lányoktól csak egy-két percre vagyunk a váltópontnál, előző nap félórát kaptunk a végéig, viccesen latolgatjuk a mai napi győzelem esélyét.

Ami gyorsan eltűnik, mint ahogy a lányok is a látótávolból, pedig a mieink is derekasan helyt állnak: Gergő fájós térdével is szaporázza, ahogy Szilvi is, pedig őneki csak egyszer tudunk szurkolni a pálya mellett, többrendbeli eltévedésből kifolyólag (igaz, neki saját különbejáratú kísérője is van).

Gábor majd Zoli zárja a sort és egyben a versenyt is, utóbbinak jutott a befutó szerepe, bár időközben a többi csapat példáján felbuzdulva a várakozó csapattagok felsorakoznak egy közös befutóra (az igazoltan távol lévő Zsófi nélkül). Ami aztán igen mókásra sikerül, mert Zoli rohan az enyhe lejtőn, míg a várakozók közül Gergő járni is alig tud, Szilvi meg papucsban, majd mezítláb próbálja felvenni a ritmust...

Mindegy, bent vagyunk, örülünk, medál a nyakban, alkoholmentes befutósör a kézben, emlékek a fejben - a sebek nyalogatása csak holnap kezdődik...

 Ja és persze a végeredmény: a csapat az 57. helyen végzett a férfi csapatok kategóriájában (összesen majd 120 nevezőből), összességében 18óra43perc és 40 másodperc kellett a Balaton körbefutásához (212 km a táv, mivel az északi parton a készséges szervezők a Balaton felvidék legszebb részein is átvezetik a mezőnyt)