Szilvi beszámolója az eseményekről, olvassátok:
Kellemes péntek esti tésztaparty és halászlevezés, no meg egy kis gondűző borozgatás után szombat reggel Lilla nagyon fitt és friss volt, üde fiatalsága és ereje teljében neki is rontott a 10 órakor rajtoló első szakasznak. Mi a tavalyról már megismert kísérődugóban araszoltunk, és csak reménykedtünk, hogy az első váltópontig időben elérünk. Persze ezzel nem volt probléma, mert már kezdett némileg szakadozni a mezőny, és még frissíteni is tudtuk a dombokon kicsit kiszáradt versenyzőnket. Eztán Gergő eredt a mezőny nyomába a Nike-tól bérelt csukában, és derűsen lefutotta a maga szakaszát, térdfájásnak ezúttal semmi nyoma. Miközben jót palacsintáztunk egy útmenti csárdában, némi bűntudattal fűszerezve, hogy nem szurkolunk csapattársunknak, Zsófi már rótta a km-eket a Nemesgulács-Keszthely távolságon. Köhögése érthetetlen okokból a futás alatt nem jött elő, holott a nap minden órájában képes volt fuldoklással egybekötött köhögőrohamokkal zaklatni társait. 4-es számú versenyzőnk ebéd utáni álmosságra hivatkozva elfelejtette magára tenni rajtszámát, ez némi komplikációt okozott Zsófi befutásánál, aki épp halálán volt, és még le is kellett magáról szerelnie rajtszámát, hogy átadhassa Zolinak. Na ekkor jött a segítség, Zoli saját rajtszáma képében, plusz egy marék biztostű, osztán szegecselje magára, ahogy tudja. Tudta. A végtelen hosszú B.máriafürdő túlsó végén leváltottuk Zolit, és további végtelen hosszú üdülőfalukon nyargaltunk át Tamással. Ami emlékezetes marad számunkra, az Bogár Jani csúnya lealázása volt részünkről. Próbálta, próbálta az öreg tartani a tempót, de be kellett látnia, hogy a mi rendkívüli kondíciónkkal nem bír, és miután hosszasan látta a hátunkat maga előtt, úgy döntött, esélye sincs a jó eredményre, és Bogláron végképp feladta a küzdelmet. :)
Gergő jóvoltából kedves barátai vendégszeretetét, házát és kosztját élvezhettük szombat este, ahol több kiló flekken és több liter rosé(fröccs), némi házi meggypálinka és egy lábos tiramisu elfogyasztása után gyors, de rövid álomba merültünk. A földszinten elnyúló Zolit, Gergőt és Zsófit még egy másfél hónapos kiscica is szórakoztatta, hol nyalogatta őket, hol a hálózsákjukba bújt, ki tudja, mi célból… :)
Vasárnap viharos, esős és hideg reggelre virradtunk, Zoli jófej módon elfuvarozta Gergőt a 7 órai rajtra Boglárra, ahol szakadó esőben indult neki Gergő az első 20 km-nek. Zoli visszaérkezése és egy gyors reggeli után muszáj volt nekünk is indulni, éppen hogy odaértünk B.földvárra, Lilla váltására. Őt is elkapta kétszer fél órára egy zápor, ettől függetlenül mosolygósan és derűsen teljesítette a saját penzumát Siófokig. Ekkor Zoli iramodott neki, egyetlen mázlista versenyzőnk, akinek aznap nem volt része esős futásban. Nem sejtette, hogy milyen emelkedők várnak rá B.aliga környékén (mi tavalyról tudtuk…), csak bíztatni tudtuk, hogy cserébe viszont fantasztikus balatoni panorámában gyönyörködhet, sajnos nem dobta fel ez az ajánlat. Kenesén Zsófi hosszan vacillált: ujjatlanban fusson, felül egy rövid ujjúval, vagy ujjatlanban, felül hosszú ujjúban. Végül ez utóbbi mellett döntött, ami mint később kiderült, elhanyagolható tényező volt, a rövidesen bekövetkező felhőszakadásban a totális elázás jutott neki osztályrészül. Végül jött az utolsó, befutó szakasz, Tamás diktálta (volna) a tempót, ha bírtam volna. Nagyon nehezen teltek a km-ek, azt gondoltam, eltévedtünk, mert eltelt már több mint fél óra, és frissítőpontnak se híre, se hamva. Mikor elállt az eső, hirtelen nehéz lett a dzseki, az aszfaltból dőlt a párás meleg, a bemelegítőkrém csípett veszettül, és mikor megláttuk a tihanyi emelkedőt, rosszul is lettünk a látványtól… Ezek után fel sem néztem többet, csak szigorúan magam elé, ne is lássam, mi tornyosul előttem. A vége kb.
Nekem így hirtelen ennyi a tömör beszámoló, persze lehetne még fűszerezni futóóra elhagyásával, „minden váltóhelyen kell dugni” beszólással (ez az idei ún. dugózásos időmérésre akart vonatkozni), rozmaringos csodakrémmel, stb. stb., a többiek még kiegészíthetik a maguk élményeivel.
