OKM sportköre

 

Elindulok otthonról a hegyekbe, autóval. A többiek bevállalósan a buszt választottak. Persze, az autó kispolgári csökevény (vagy csak nem bírják a vezetési stílusomat?). Rossz előérzet kerülget. De nem tudom, hogy a buszosok miatt, vagy mert otthon hagytam valamit a felszerelésből. Felfelé menet az egyik követség előtt Kovács Lászlót látom kiszállni az autójából. Ez most jó, vagy rossz jel? Nincs időm foglalkozni vele. Az Istenhegyit feltúrták, dugó. Na mindegy én még időben indultam. Remélem a többiek is felérnek ráérősen a rajtig, rájuk akarom bízni a csomagomat, hogy a futás után legyen meleg holmim amit felvehetek. Leparkolók a Hotel Olimpia (vagymi) előtt. Gyalog át az erdőn keresztül az úttörőtáborig. Szembe baromi nagy kutya, utolsó pillanatban kikerül. Nem normális.

Bár anno egyszer a nővéremet meglátogatandó voltam itt, de nem rémlett, hogy ekkora. Ahogy Micimackó mondaná, valahogy kisebbnek gondoltam. Bemelegítésképp oda-vissza megjárom. A második bemenetelnél találkozok Gáborral. „Loholok” mögötte, mert neki majd’ mindenki ismerős és beszél, csak beszél. A rajtnál letáborozunk. Hívom Zitáékat, még valahol a 90-essel szötymörögnek. Ez még nem is lenne gond, ők csak másodikok, de velük van Csilla is, aki meg kezdő ember. Gáborral elvisszük a ruhatárba a cuccainkat és reménykedünk. Csilla a rajt előtt két perccel érkezik, és még van egy kis elintézni valója. A melegítésnek megint lőttek. Ez a késés úgy látszik már NKÖM-ös (ős??) hagyomány lesz.

A rajt simán megy, G valahol elől, én középütt, Csillát meg nem várjuk meg J Az első 8 km-n nem volt semmi különös. Egy-két kisebb emelkedő, nagyobb lejtő, de a formáját ott még mindenki hozza.

Bár én utáltam a lefelé meneteket. Verseny után rá is jöttem miért (két darab kislábujj lila, ha G-t is hozzávesszük, akkor 4, mármint lábujj, mármint darab J). Aztán 8 km-nél jön be a hírszerzés. Előzetes jelentések azt jelezték, hogy az első (a váltóknak) etap végén egy 300 méter hosszú brutál emelkedő jön, de ott ugye nem szégyen gyalogolni se. A teljes szakasz 9,8 km volt. 8 km-től 9,2-ig emelkedett, nem kicsit. Ennyit a 300 méterről. Én bele-bele gyalogoltam. Nem akartam verseny után még visszamenni a tüdőmet szedegetni. Csilla bezzeg végigfutja. A nők szívósabbak.

A váltások simán mennek. Csilláék cirka 5-6 perccel utánunk váltottak. Zituka vidám mosollyal vágott neki a maga 7,8 kilométerének. Én meg lenyúltam Pez pulcsiját.

Aztán vártuk Csillát .. beérkezése után a hátizsákokkal még megmásztuk a harangvölgyi lesiklót. Pez jó formában megelőzött minket. Váltásig alig értük utol. Ott találkoztunk Szilvivel, aki önfeláldozóan elvállalta Zselé helyett az utolsó 3,5 km-t.

Zita úgy fejezte be a maga folyamatos emelkedővel tarkított távját, ahogy kezdte, mosolyogva. Igaz, hogy hallani egy darabig nem hallott, és réveteg tekintettel nézett minket, de pár perc után szokásos vidám kolibriként ment a csomagjáért.

Aztán Petra is beért, és édesen együtt nyújtottak.

Szilvi, Pez futva tette meg a 3,5 km-t, mi gyalog. Nekünk szerintem nehezebb volt J Még gyilkos, repülő vadállatok is megtámadtak. Biológiából sosem voltam jó, de ez bizti valami új faj lehetett. Mivel Petra busszal ment haza, az utolsó kilométereket egyedül sétálva tettem meg. A táborban még összefutottam G-vel, valamiért rohanva távozott tőlem. Ki tudja miért, ezek a hírszerzők már csak ilyenek J Felvettem a csomagomat, de a célba már nem mentem be. Örültem, hogy élek. Kifelé menet Zitáék kezébe nyomtam Pez cuccát aztán kicaplattam az autóhoz.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg voltunk elégedve…

NKÖM SE YXY avagy Baumstark József,Kovács Zita,Péter Zoltán: 2:07:23
NKÖM SE XXYavagy Idrányi Csilla,Pál Petra, Vincze Szilvia: 2:10:53

Veres Gábor (egyéni) 1:46:25